2014. február 13., csütörtök

Nagykárolyi káposztaleves

A finomságot Pápai Erika csíkszeredai olvasónk készítette, s hogy kitől tanulta, azt is elárulja alább. Mindenképp jól egy kicsit másabb, új ízvilág, mert a káposztalélevest is meg lehet unni, ha mindig egylére megy.

Elkészítési idő: kb. 1 óra. Tartalmas, húsos leves, amihez másodiknak jól megy a fánk, darázsfészek vagy aranygaluska, de akár egytálételként is tálalható. 

Leves: 1 fej vöröshagyma, 2-3 nagyobb sárgarépa és 1 petrezselyem, fél friss pirospaprika, só ízlés szerint, fél fej savanyú káposzta, 0,5 kg sertéshús, 1-2 maréknyi rizs, káposztalé ízlés szerint. 
Gombóc: 0,5 kg darált sertéshús, 5-6 nagyobb cikk fokhagyma, só, bors, pirospaprika. 

1. A káposztát szép vékonyra, „szálasra”, a húst pedig kockára vágjuk, és annyi vízzel, amennyi bőven ellepi, főni tesszük. 
2. Amíg a káposzta csendesen fő a hússal, elkészítjük a gombócokat: a darált húshoz hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, sóval, borssal és pirospaprikával ízlés szerint fűszerezzük, majd mogyorónyi gombócokat készítünk belőle. 
3. A zöldséget megpucoljuk. A sárgarépát és petrezselymet tetszés szerint apró kockára vagy hosszúkásra, a paprikát apró kockára vágjuk. 
4. Az egészben hagyott hagymát kb. 2-3 liternyi enyhén sós vízben felforraljuk, hozzáadjuk a többi zöldséget, majd miután félig megpuhult, belefőzzük a gombócokat. 
5. A zöldséges-gombócos félkész levest hozzátöltjük a káposztás-húsoshoz, ízlés szerint belefőzünk 1-2 maréknyi rizset, végül ízlés szerint káposztalével savanyítjuk. 

Jó tudni! 
• A vékonyra vágott káposztát a hússal kuktában is főzhetjük, mert így még hamarabb elkészül a leves.

Jó étvágyat!

Az anyóstól is lehet tanulni 

„Mindenkitől lehet tanulni, még az anyóstól is” – jegyezte meg viccesen a csíkszeredai Pápai Erika, aki különleges, vidékünkön kevésbé ismert káposztalevessel lepte meg régi pajtásait utóbb a közös szilveszteri buli alkalmával. Így többek közt a káposztaleves készítésének fortélyait leste el a Nagykárolyban élő anyósától, és állítja: mindenkinek ízlett, aki mostanig megkóstolta. 

„Nálunk mindig kell legyen valami finom leveske a háznál” – részletezte Pápai Erika, elmondva, hogy azért sosem szokott senki zúgolódni a családból, ha hiányzik a főétel, de ha csak második van és nincs leves, azt bizony szóvá teszik. Ezért legtöbbször esténként mindig sistereg a kályhán egy kukta, hiszen a csíkszeredai nyugdíjhivatalnál végzett munkája után kezdhet főzni, ilyenkor pedig igyekszik rövidre fogni a konyhai tevékenységet. Az ízletes káposztalevest nagykárolyi anyósánál kóstolta, és mivel elsőre ízlett, úgy gondolta, besorolja a család „levestárába”. Miközben a zöldségeket pucolta, vagdalta, elárulta azt a titkot is, hogy az anyós káposztalevesének receptjén igazított keveset. Ő ugyanis két fazékban főzi párhuzamosan, hogy gyorsabban menjen, vagyis leghamarabb odateszi a „szálasra vágott” káposztát a disznóhússal egy kuktában főni, mellette egy kisebb fazékban megfőzi a zöldséget a gombócokkal. Végül a zöldséges-gombócos félkész levest a káposztás-húsoshoz tölti, ízesíti és már tálalja is. „Így majdnem felére csökken a fövési idő” – összegezte Pápai Erika.
Jánossy Alíz

Nincsenek megjegyzések: